Középkori minoriták kolostora Léván (Levoca)

A középkori városi élethez nemcsak a falak, a piacok, a városházák, a városi házak és a kézműves műhelyek tartoztak, hanem a városi élet spirituális és szociális dimenziója, a lelkipásztorkodás és a kevésbé szerencsésekkel, a szegényebbekkel való törődés is. E segítség és támogatás formái változatosak voltak. Az egyik legkiemelkedőbb ilyen esemény a mendikáns kolostorok alapítása volt. A középkori Levoča sem volt ez alól kivétel. Itt található az úgynevezett régi minoriták kolostora, amelynek elhelyezkedése és eredeti funkciója megfelelt ennek a célnak. Múzeumunk örömmel nyújt bepillantást azokba a terekbe, ahol a középkori szerzetesek élete zajlott.

A lőcsei régi minoriták kolostora (Kláštorská 38) a város egyik legfontosabb és legrégebbi épülete, és Szlovákia egyik legjobban megőrzött gótikus kolostorépülete. Eredetileg a Szent Ferenc Konventuálisok Kisebb Testvéreinek (Ordo Fratrum Minorum Conventualium - OFM Conv.) - Szlovákiában "Minoriták" néven ismert -, a ferences rend enyhébb ágának tartozott. Ennek az ágnak volt egy külön magyarországi Miasszonyunk-provinciája, amelyet már 1239-ben megalapítottak. Hogy a minoriták pontosan mikor érkeztek Lévára, nem ismert. A szepesi kolostor jelenlétének legrégebbi fennmaradt közvetett írásos említése 1272-ből származik. A kolostor eredete minden bizonnyal Levoča város gyors fejlődésének időszakához kapcsolódik, amelyet a 13. század második felére teszünk. Az alapító, Assisi Szent Ferenc idejétől kezdve a ferences lelkiségre jellemző volt, hogy a szerzetesek a szegények legszegényebbjeinek szentelték magukat, különösen a városokban, azaz a városi szegényeknek. Később településeiket, kolostoraikat ehhez az alapvető jellegzetességhez igazították. Elsősorban a fejlett városokban alapították őket, ahol a szegényebb rétegek lakossága is koncentrálódott, közvetlenül a városi szegények között, a peremterületeken, a falak mellett. A lévai középkori kolostort és annak elhelyezkedését az óváros nyugati falai közelében szintén így kell megnézni. A lévai kolostor ámbitusának közelmúltbeli régészeti ásatásai megerősítik, hogy a kolostor nyugati része valószínűleg közvetlenül a legrégebbi városi erődítményekhez kapcsolódott.

Lévaka 1249-ben már biztosan létezett, és még csak nem is egy átlagos falu. Hamarosan a szepesi szászok tartományának székhelyévé válik, és V. István király 1271-ben kiadott kollektív kiváltságában hivatalosan is városnak (civitas) nevezik. A kolduló ferences rend tagjai nem kerülhették meg az ilyen perspektivikusan fejlődő agglomerációt. Vonzotta őket a városalakítási folyamat, a városi szegénység koncentrációja és az akkor már fejlett és működő önkormányzat. Minden bizonnyal több évtizeddel az alapítás után telepedtek le, amint a kialakuló városközpont urbanizmusa és a gazdasági viszonyok stabilizálódása ezt lehetővé tette. Úgy tűnik, ez legkésőbb az 1360-as éveknél nem történt meg.

Nem ismert, hogy a lévai minorita kolostor milyen formában létezett a kezdetekben. Na mai kolostor helyén egy régebbi - minden bizonnyal kisebb - kolostorépületet feltételezhetünk - egy kollégiumot (hálószobát) refektóriummal (ebédlővel) és egy kisebb tégla szakrális épülettel, amelynek magja ma a káptalanterem. A kolostort a 14. század elején átépítették és kibővítették, amit az ún. lányi krónika közvetett említése is bizonyít. A szerző kifejti, hogy a minoriták kolostorát "1308-ban egy bizonyos Ladislav Dank építtette és bővíttette Szent Ladislav tiszteletére". Ez a Dank, ahogy Lányi a nevet félreértette, érintett volt Fridrich, a szepesi Arnold fia, Fridrich meggyilkolásának ügyében, akit a nagymihályi urak (a Berzeviczy család) családjából származó Kokoš ölt meg. Kokošnak bűnbánatáért hat kolostort kellett volna építenie az 1307-es döntőbíróság döntése értelmében. Egy bizonyos Herman Lank, akinek a neve Lányi krónikájában tévesen Dankként szerepel, állítólag részt vett a bűnbánatában.

A 14. század közepén kezdődött a Szent Ladislav kolostortemplom építése, amely ma is jelentős épületnek számít a város nyugati részén. A kolostor építése egy ambitusszal - a kerengővel - folytatódott. A legrégebbi kolostortemplomtól északra egy új refektórium (a mai fogadóterem) is épült. A legutóbbi régészeti ásatások szerint fapadlója volt. Az új hálóterem nyilvánvalóan a refektórium feletti emeleten helyezkedett el. Más kolostorokkal való összehasonlítások alapján erre következtetünk. Mindezen épületek építése több évtizedet vett igénybe, és 1380 körül fejeződhetett be. A kolostor ezen új részeinek befejezése után további jelentős változások következtek. A régebbi kollégiumot, azaz az eredeti ideiglenes kolostorépületet a templom jelenlegi sekrestyéjévé alakították át. A templom és e kollégium közötti válaszfalat befalazták, és egy lépcsőt építettek, amely ma is a templom padlásterébe és a kolostor emeletére vezet. A kolostor legrégebbi szakrális épülete is változásokon ment keresztül. Főhajójának nyugati részét elnyelte egy új ambitus, a keleti részt pedig káptalanná építették át. Ennek a templomnak a presbitériumát átépítették, és egy kápolnát építettek belőle, amelyet a káptalan jelenlegi alaprajzán kívül, keletre csatlakoztattak a káptalanteremhez.

A későbbi történelem során a kolostort többször is javították természeti katasztrófák, például az 1485-ös tűzvész kapcsán. A kolostort 1522 előtt újjáépítették és kijavították. Ezt követően, 1544-ben a minoriták a felekezetváltás nyomására elhagyták a várost. A kolostort és a templomot a helyi protestáns, később evangélikus közösség kezdte használni. Ez 1691-ben változott meg, amikor a jezsuiták megkapták a kolostor épületét. Itt építettek egy híres gimnáziumot és egy nemes konviktust. Miután 1773-ban feloszlatták őket, a kolostor a királyság tulajdonába került, és 1913-ig a gimnázium igényeit szolgálta. Ekkor épült északra a kolostorépületekhez kapcsolódóan az úgynevezett állami gimnázium komplexuma. Az 1913 és 1935 közötti időszak több szerencsétlen próbálkozást hozott a kolostor számára, az alacsony színvonalú lakóegységekké való átalakítástól kezdve a múzeum létrehozására tett kísérletig. 1935-ben a kolostort a Szepesi Püspökség megvásárolta az államtól, és egy úgynevezett kis szemináriumot hoztak létre benne - egy középiskolai szintű intézményt, amely a rendes szemináriumi tanulmányokra jelentkezők képzését szolgálta. A kis szemináriumnak a totalitárius rendszer következtében 1949-ben történt feloszlatása után a kolostort államosították. Ezt követően itt alakították ki a lévai pedagógiai középiskola bentlakásos iskolájának elhelyezési kapacitását. 1989 után, miután az épületek visszakerültek a Szepesi Püspökség tulajdonába, itt kapott helyet az Assisi Szent Ferenc Gimnázium, majd egy ideig a Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának különálló munkahelye volt.

A kolostort évszázadokig övező titokzatosság után a látogatóknak egyedülálló lehetőségük nyílik a kolostor belsejének, a refektóriumnak, a kerengőnek és a káptalannak a megtekintésére.