A késmárki artikuláris fatemplom (Drevený artikulárny kostol v Kežmarku), UNESCO
Ez a szakrális épület közvetlenül a mecsetre emlékeztető, Új evangélikus templom mellett található. Az építészeti stílusok ehhez hasonló kombinációjával valószínűleg a világon sehol máshol nem fog találkozni.
Az építmény a protestáns vallás elnyomásának időszakából származik. Ebben az időben a protestánsok az 1681. évi Soproni Országgyűlés 26. artikulusa (törvénycikke) alapján csak a városfalakon kívül, meghatározott helyen és kizárólag az egyház költségén építhettek templomot. A legolcsóbb építőanyag a fa volt, ezért az utolsó öt olyan templom, amely Szlovákia területén eredeti állapotában maradt fenn, fából készült. A fatemplom első épülete már 1687-ben állt. 1717-ben hihetetlenül rövid időn belül, három hónap alatt építették át jelenlegi formájára. Prototípusa az egyenlő szárú görög keresztet formázó amszterdami Noorder Kerk templom volt.
Ez az épülettípus Németországban és az északi országokban terjedt el, majd Szilézián keresztül eljutott a Magyar Királyság területére is. A Szentháromság tiszteletére felszentelt késmárki templom építéséhez anyagilag Észak-Európa minden protestáns vallású hívője hozzájárult, a svéd és dán király pedig e célból gyűjtést rendelt el országában. Azt beszélik, hogy svéd tengerészek is segédkeztek az építésében, akik emléket is hagytak maguk után - a belső tér teteje egy felborított hajó orrára hasonlít, az ablakok pedig kerekek - mint a hajókon.
Valójában a templom építésében a környező városok lakosai vettek részt. Az épület népi barokk stílusú. A hatalmas, festett boltozatot négy csavart oszlop és széles falak támasztják alá. A földszinten és a hat kóruson összesen 1500 fő számára van hely. Az 1991 és 1996 között zajló általános felújítás után a templom újra a késmárki evangélikus egyház istentiszteleteinek helyszínévé vált.
Az evangélikus artikuláris fatemplom 2008-ban felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára a Kárpátok ívében található szlovákiai fatemplomok jegyzékének keretein belül.