Polonyinák Nemzeti Park (Národný park Poloniny)
1997-ben felvették a szlovák nemzeti parkok hálózatába a Polonyinák Nemzeti Parkot is, amely Szlovákia legkeletibb nemzeti parkja.
A szlovák-lengyel-ukrán határvidéken terül el, és közvetlenül határos a lengyel Bieszczadski Narodowy Parkkal és az ukrán Užanskij Nacionaľnij Prírodnij Parkkal.
A hegység, amelyben található, Ungi-határhegység (Bukovské vrchy) néven ismert.
Nevét az erdőszint felett elterülő egyedülálló hegygerincek rétjeiről kapta, amelyeket ezen a vidéken „poloniny“-nek neveznek.
1993-ban a Polonyinák Nemzeti Parkot az UNESCO felvette a nemzetközi bioszféra rezervátumok hálózatába. 2007 júniusában az UNESCO Természeti Világörökségeinek Listájára az Ungi-határhegységben (Bukovské vrchy) található Stužica, Havešová és Rožok őserdők is felkerültek a Vihorlát- hegységben (Vihorlatské vrchy), a Vihorlát Tájvédelmi Területen található Vihorláti őserdővel, valamint az ukrajnai őserdőkkel együtt.
A Polonyinák Nemzeti Park csaknem 80%-a erdő. A jellegzetes vidéket a domború hegygerincek és nedves völgyek jellemzik. Csak helyenként emelkednek ki a felszín fölé az éles sziklacsúcsok.
A terület egyedisége az Európában legnagyobb kiterjedésű, helyenként őserdőkbe átmenő őshonos bükk– jegenyefenyő-erdők előfordulásában, valamint a ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajok rendkívüli koncentrációjában rejlik.
A Polonyinák területét a nagyragadozók – a barnamedve, a szürke farkas, az eurázsiai hiúz és a vadmacska előfordulása jellemzi. Itt él az európai bölény is, amely Szlovákiában szabadon kizárólag ezen a területen fordul elő.
A nemzeti parkban tett látogatás fő kiindulópontja Újszék (Nová Sedlica) községe. A Polonyinák Nemzeti Parkot a „Sötét Égbolt Parkjának“ is nevezik, ezért a Biodiverzitás Nemzetközi Éve 2010 alkalmából Szlovákia első sötét égboltos területévé nyilvánították.
A Tejútrendszer mellett több ezer csillag is látható távcső nélkül, míg a városokban körülbelül 200, a nagyvárosokban csupán 20. A sötét égbolt parkja az éjszakai környezet védelme mellett ismeretterjesztő turisztikai programokat is biztosít.
Az égbolt megfigyelését a „Kolonické sedlo“ csillagászati obszervatóriumban is ki lehet próbálni, amely a homonnai (Humenné) Vihorláti Csillagvizsgáló kirendeltsége. Nagyon alacsony fényszennyezettségű területen található.
Csillagászati műszerei közé tartozik a Vihorláti Nemzeti Teleszkóp (VNT), Szlovákia második legnagyobb távcsöve, amelynek fő tükrének átmérője 1 méter. Területén egy planetárium is található, amely a „Karpatské nebo“ (Kárpátok égboltja) projekt részeként épült.
2007. június 28-án az UNESCO nemzetközi bizottsága a szlovák-ukrán bükkösöket a 166 természeti világörökségi helyszín közé sorolta.
A Kárpátok bükköseiben százéves jegenyefenyők, bükkfák, juharfák, valamint nagy mennyiségű holtfa található, amely több ezer gombának ad táptalajt, és olyan ritka madarak számára nyújt menedéket, mint a kis légykapó, az uráli bagoly és a fehérhátú fakopáncs.
Lásd még:
Riaba skala
Národná prírodná rezervácia Jarabá skala sa nachádza v Bukovských vrchoch na slovensko-poľskom pohraničnom hrebeni v katastroch obcí Zboj, Runina a Ruské. Oblasť rezervácie
Lúka medovej baby (Poloniny)
V Bukovských vrchoch, na území národného parku Poloniny, na trase z Novej Sedlice na vrchol Riabej skaly, sa nachádza miesto označované ako Lúka medovej baby alebo Medová baba. Ide o
Ďurkovec
Na pozorovanie hviezd nemusíte ísť do planetária. Niekedy stačí jasná obloha a ideálne miesto. Dve také sa nachádzajú vo výške 1188 m. n. m., len hodinu pešej chôdze od obce Runina.
Kremenec
Vrch Kremenec s nadmorskou výškou 1 221 m n. m. je súčasťou Bukovských vrchov a Národného parku Poloniny. Od roku 2007 je v zoznamoch Svetového dedičstva UNESCO zapísaný aj
Karpatské bukové pralesy
Medzinárodný výbor organizácie UNESCO 28. 6. 2007 zaradil slovensko-ukrajinské bukové pralesy medzi 166 lokalít svetového prírodného dedičstva. Karpatské bukové pralesy ako
